Összetörni

“A problémák illúziók.Azt csupán gondolod, hogy léteznek.” Olvasom Dyer egyik könyvében. De hogyan tegyem félre őket? És hogyan ne agyaljak rajtuk naphosszat? Megoldást kell találnom. Azonnal, sürgősen! Most! 

Nem találhatsz választ rá, amíg zúg a fejed, rosszul érzed magad, és folyamatosan agyalsz. Nem! 

A mai naptól igenis megfogadom, hogy egy nyugodt, lecsitult elmével fogadom az úgynevezett problémákat. Beengedem az életembe, és üdvözlöm őket. Aztán megkérem az Erőt, hogy segítsen nekem. 

A csodák tanítása szerint ahol a probléma megjelenik, ott azonnal és ott már a megoldása is jelen van. Nagyon inspiráló ahogy a problémákról olvasok benne: 

” A csendességben minden dolog megválaszolást nyer, és minden probléma csendben megoldódik. Az ellentmondásban nem létezhet válasz, és nem létezhet megoldás, mert az ellentmondás célja az, hogy lehetetlenné tegye a megoldást, és biztosítsa, hogy egy válasz se legyen világos. “(27/IV/1)

Bármennyire is nehéz a dolgokat szeretettel látni, köszönteni egy problémát, betegséget, bármit, a legjobb mégis amit tehetünk, hogy elfogadjuk. Hihetetlen csodák, könyvek, leírásokat hallasz, olvasol, tapasztalsz. Mégis azt mondom, légy nyitott mindenre, és mindenkire. Tárd ki a szíved. Add mindig azt, amit te is szívesen elfogadnál. Egy kedves mosolyt, egy gyengéd érintést, egy jó tanácsot, amely szívből jön. Kívánj a másiknak gyógyulást, békét, szelídséget. Bármit is tett ellened. Te ugyanúgy megérdemled, ahogy ő is megérdemli.

Érzed, hogy haladsz egy irányban, egy nyugodt, és boldog élet felé talán… de megtörsz. Történik valami, és rettenetesen a szívedre veszed. Szenvedsz, és úgy érzed, teljesen maga alá söpört az élet, és meg akarsz halni.
Lehetséges, hogy történnie kell egy ilyen dolognak ahhoz, hogy érezd, hogy mit veszíthetsz, és hálás légy. De mindenképpen tudnod kell, hogy felelős vagy ezért az állapotért. Felelős vagy azért ami történik. És csak rajtad áll, hogy mikor húzod ki magad az önsajnálatod moslékából, amiben fetrengsz. Minél inkább benne maradsz, annál inkább elmerülsz benne. Nem hagyhatod. Nem veszítheted el ennyire a kapcsolatot Önmagaddal. Igenis meg kell tanulnod állj-t parancsolni! Átnézni a történéseken, és nem támogatni tovább az értelmetlen illúzióidat. Lépj tovább a béke irányába. Minden rendben van, és rendben is lesz.
Szavak helyett érezd az Ő Szeretetét, Ima helyett szólítsd az Ő nevét, Ítélkezés helyett elég ha csendben maradsz, és hagyod, hogy minden meggyógyuljon… olvasom ma a Csodák Tanításában.
Nem érdemes szilánkosra törni, és arra a szintre süllyedni, ahol a problémák lakoznak. Lehet ez bármi. Emberek, események, történések…. bármi….
Emberek, akik megbántanak, és Te érzékenyen reagálsz rá, szintén ez a szint. Az, hogy mások hogy viselkednek veled, az egyrészt köszönhető neked, másrészt , és ez a nagyobb rész, saját maguk világát tükrözöd vissza feléjük. Hogy pont Te kapod azt, az azon múlik, mennyire engeded be őt. Tud rád hatást gyakorolni? Kihoz belőled bármiféle érzést, reakciót? Akkor hagytad nyerni. Mit nyerni? Energiát. Mert ebből táplálkoznak. Nincs nekik, és azt gondolják, hogy csak így kaphatnak. Adj hát nekik a Szeretetedből, és Megbocsátás, Egység energiájából. Elfogadja ő azt, még ha nem is tudja.
Felejtsd el a problémákat, vége a sötétségnek, elkezdődött az Életed!