Elpocsékolt idő minden egyes perc, amelyet nem az élet csodálatos dolgainak szentelek. Elvesztegetett idő részemről, amelyet nem hozhatok vissza többé.
Rá kellett jönnöm, hogy a válaszok mindig a csendben érkeznek meg. Amikor egyedül vagyok. Magammal…szeretek Magammal lenni. Jobban szeretek Magammal lenni, mint bárki mással. Vágyom rá. Ha sokat vagyok egyedül, mindig elindul bennem valami csoda. Találkozom Önmagammal. De amikor sokat vagyok a zűrzavarban, és zajos lelkekkel, elveszítem a kapcsolatot. De nem számít. Hiszen össze kell zavarodnom mindig egy csöppet, hogy vissza tudjak térni a Csendbe. El kell mennem a kerülőutakra, hogy megtaláljam az Igazi Utat.
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik zsigerből tudták az Igazi Útjukat. Hát még azokat, akik Útközben találtak rá. Azt gondolom, hogy az élet sok-sok kincsei közül, ez az egyik, amelyet ha megtalálsz, már félig boldog vagy. Én tudatosan találtam rá, mert rá akartam találni. Ha nagyratörő céljaid vannak, és ha még azt is gondolod, hogy ezek nagyratörőek, bizony türelmesnek kell lenned, mert a hiedelmeid korlátokat szabnak. Persze nem lehetetlen. Én a Szabadságot tűztem ki célul. A szabadság számomra az Életet jelenti. Számomra azt jelenti, hogy nem tatozol senkinek semmivel, nem vagy időhöz kötve, nem mondják meg mások,hogy mit tegyél. A saját magad ura vagy. És bizony van ilyen. Nem mondom, hogy az élet így könnyű. De ha már ezt elérted, bármilyen akadályt áthidalsz. Mert van önbizalmad. Ha van önbizalmad, erős vagy. Ha erős vagy, egyetlen hurrikán nem tör össze, nem hajlít meg, mert te belülről megerősödtél, ezért külső erők nem hathatnak rád.
![]()
Én kis dolgokkal indultam el. Kicsi célokkal, Kicsi sikerekkel. – Kisebb kudarcokkal.
Egy idő után rájöttem, hogy nem kell semmitől félnem,mert az Élet tanít. Megbíztam benne. Aztán helyzeteket kaptam, hogy még több bizalmat tanuljak.
Kaptam lovakat, hogy magabiztosságot és alázatot tanuljak. Kaptam barátokat, hogy megtanuljak segíteni, és szeretni.
Kaptam férfiakat, akik megtanítottak ölelni, szeretni, és kimondani az érzéseimet.
Kaptam embereket, akik kihozták belőlem a dühöt és a haragot, tőlük megtanultam a megbocsátást.
Kaptam munkatársakat, akik megtanítottak kiállni magamért, ezáltal megerősödtem.
Kaptam embereket, akikkel szemben ki kellett állnom az önmagam igazáért, ezáltal még jobban tudtam , milyen dolgokat képviselek.
Munkát kaptam, melyben megtanultam az önállóságot, és a talpraesettséget.
Olyan embereket kaptam, akik megmutatták melyek azok a tulajdonságok, amelyeket én sosem szeretnék magamban. Ezáltal tudtam milyen is akarok lenni valójában!
Megtanultam mindenkit szeretni, mert megláttam hogy mindenki a saját szörnyű terheit cipelve vállain igyekszik boldogulni.
Megtanultam, hogy bármit is kapok az élettől, az a tanulásomat segíti elő, hiszen egy újabb szintre léphetek az Öntudatosságom Útján. Hát nem fantasztikus az Élet?
Megtanultam, hogy nemcsak a múltamból tanulhatok. A Jelenben ugyanolyan fontos a tudatosság, Hogy ott legyél!! Ha ott vagyok minden percben, akkor átadom magam az Életnek! Történjék bármi. Mert hiszek, bízok, szeretek, és hálás vagyok….és türelmes. Ezzel a Zen idézettel zárom mai témám:
” Csak akkor látjuk, amit látni akarunk, ha készen állunk rá.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: