Kezdet

Az élet szárnyaival repülök

 Elkezdtem. Mert úgy éreztem, hogy el kell kezdenem. Egy ihlet, egy sugallat, egy cél:minden így indul. Egy érzéssel, egy apró gondolattal, egy szikrával.Minden kicsi és nagy dolog.  A parázzsal, amely lángra lobbantja a nagy tüzeket és a kicsiket is. A tüzet, amely utána lángol, és terjed. Lehet hogy gyorsan terjed, mint a futótűz, de az is lehet, hogy szépen, lassan halad. De ez nem számít, mert ha jön,akkor ez felpezsdít, akkor ez magával ragad…És akkor tudom, hogy Úton vagyok. Azon az úton ami csak az Enyém;csak a Tiéd! Ez bármi lehet. Teljesen mindegy. Hiszen mindenkinek egyedi, és az csak az Övé!
Nem vagyok mindig biztos magamban, de egy apró mozzanat felnyitja a szemem: “Nem tudsz rosszul dönteni. Minden döntésed helyes. “
– De ez biztos? -kérdezem folyton. 
– Hát persze. – Válaszolja a sugallat. – Nem dönthetsz rosszul sosem. 
Bármennyire is hihetetlen számomra, ez az sugallat mindig megnyugtat. Nem tudom mi ez pontosan, de tudom, hogy van Valami, ami soha nem fog magamra hagyni. Ezt érezni kell. 
 Életem sosem volt unalmas, és a jelen pillanat is éppen olyan, amelyből sosem tudom pontosan merre sodor az élet, hiába a tervek, célok. Bármennyire is akaratos vagyok, a dolgok sosem tudtak úgy elsülni, ahogy azt én lépésről lépésről megterveztem, mint egy tervező. Sokszor csalódott voltam, hogy miért nem érvényesek rám ezek a törvények, amelyekről annyit beszélnek a spirituális tanítók. Talán egy záptojás vagyok, gondoltam. Aztán rá kellett jönnöm, hogy éppen ez a gondolat mélyen az , amely megakadályozott abban, hogy elhiggyem, hogy jó vagyok. Ugyanúgy ahogy mindenki. Olyan mindenki , amilyennek a Teremtő megteremtette. Sem jobb, sem rosszabb…
Aztán a dolgok elkezdtek megváltozni, úgy változott minden, ahogy én változtam. Lassan, de eredményesen. Megváltoztak az emberek körülöttem, a munkám, az egészségem, a külsőm. Mert akartam. Nagyon. Éreztem az Erőt magamban. Éreztem azt, hogy bármi az, amit akarok, az rajtam múlik. Megnyugodtam. Rábíztam magam a sugallatra, amely tudja, hogy mit kell tennem. Lekerültek a terhek, éppen úgy ahogy egy lovas meglovagolja a lovát. Tudod milyen érzés ez? Tudod miről szól igazából ez az egész? A bizalomról. Arról, hogy te kis parányi test, felülsz egy hatalmas állatra, és rábízod magad. Felülsz rá, és visz magaddal. Táncolsz vele, együtt mozogsz a lóval, a testével, a lelkével egyaránt. Neked nyugodtnak kell lenned, mert különben akadályozod a lovat. Aztán elindítod a gyorsabb tempót. Szinte szállsz a lóval. Együtt repültök.Egybeolvadtok a mozgásban, teljesen átadod magad. Fantasztikus érzés. Meglovagolod az éltet is. A kezdő löketet viszont te adod, aztán a többi szinte jön magától. Felülsz rá, és visz. Elengeded magad, mert bízol benne. Bízol és Hiszel benne. Ez a legfontosabb, mert amint megkísért a kétség szele, te elveszted a bizalmat, gyenge leszel, és nem lesz erőd többé. Összeestek az akadály előtt. A bizalom és hit adja meg neked az Erőt, amely akkora, hogy azt ember ép ésszel nem képes felfogni. 
A ló érzi benned az erőt, ugyanúgy ahogy az élet is. Nem fog cserben hagyni. Mert Te vagy a “gyermeke” .
Sokszor , amikor megérzem magamban ezt a fájdalmat, emlékeztetem magam, az igazságra. Leülök és meditálok. Elengedem magam. Megköszönöm azokat a dolgokat, amelyeket én rossznak éltem meg, és hálát adok mindenért az életemben. 
Az élet csak azt adja, amire éppen akkor szükség van. Amit még meg kell tanulni, ami nélkül nem enged továbblépni. Volt, amit nagyon megtanított. És enélkül nem tartanék itt most. Mindennek ellenére, az elfogadás, a megbocsátás és a szeretet szerintem az, amely sok mindenből jelentheti a kiutat. Ez az az út, amelyen mindenkinek haladni kell, vagyis legalább haladni felé.