Azt gondolod, hogy véletlenül történik veled? Azt hiszed, hogy amikor illúzióid tengerében kapálózol, és fulldokolsz, az az élet rád mért sorscsapása? Büntetés talán? Nem tudom meddig maradsz még ebben az állapotban. Ezt az állapodot neked látnod kell. Tudnod kell, hogy felnőttél a feladathoz. Sokkal nagyobb vagy, mint ahogy te az gondolnád. Neked bele kell ugranod az élet tengerébe. De csak úgy lehet, ha maximálisan odaadod magad! Vagy a háborgó tenger illiúzióinak hullámaiba veted bele magad, vagy az élet tengerébe. Mindkettő együtt nem létezhet. Te sem. Vagy Isteni vagy, vagy pedig egy test, amelyet irányítanak az események. mások, az illúziók. Itt az ideje dönteni.
Itt az idő.
Döntést kell hozni. Csak állsz, és nézel. Vársz valamire? Nem fogja más meghozni a döntést helyetted. A te boldogságod AZ ENYÉM is. Te adod nekem . És én adom neked. Ha igazán nem tudod mire vágysz, és a mi a helyes, merül el magadban.
– Boldogság. Mily régen is kerestelek.
Meg kell adnod nekem lökést, kérlek. Kérek egy kis szikrád kérek tőled, amellyel könnyebb lesz a döntés. A lágy szellő könnyed simogatásával, könnyeim letörlésével, a fák susogásával, a szivárvány megjelenésével felnyílik a szemem, és mindent tudni fogok. Mert tudni akarok mindent. Rólad, a világról, a Szerelemről, A Szeretetről. Ezért állok eléd, hogy vezess, bármi történjék is, és nyugodt maradok, hiszem tudom, hogy itt vagy mellettem, és megtanítasz mindenre.
Nem félek már. Már nem történhet semmi rossz. Csak az, amit még meg kell tanulnom. A nehezén már túl vagyok. 🙂
Üdvözöllek a legnagyobb Hálámmal, és Szeretetemmel…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: